A 2001-ben megalkotott V2-es LC8-as erőforrás korszakos jelentőségű a KTM számára, hiszen az eredetileg a Dakar Ralira készített blokk számos modell vázában dologozik, továbbá az úgynevezett szuperszéria alapját adja. A Dakar-győztes 950 Rallyból fejlesztették tovább a 950 és a 990 Adventure túraendurókat, s a KTM pedig a 950 Rallyból megalkotott három olyan motort, ami mérdföldkőnek számít az osztrák gyár történetében. A szuperszéria első tagja, a Super Duke a KTM első ezres naked bike-ja, a második, a 950 Supermoto a KTM első kéthengeres szupermotója, míg a legújabb családtag, a 950 Super Enduro R a narancs-feketék első kéthengeres hardendurója. Az új gép technikailag elsősorban a 950 Adventure-t, esztétikailag pedig a 950 Supermotót idézi.

Győzelemre született

A 950 Super Enduro R blokkja a Super Duke-hoz és a 950 Supermotóhoz hasonlóan a 950 Adventure-ből származik. A V2-es erőforrás 942 cm3-es, azaz a KTM a blokk furatszélességén és lökethosszán nem változtatott, ahogyan az üzemanyagellátó rendszert és a vezérlést is érintetlenül hagyta. A hengerenként négy-négy szelep mozgását két felülfekvő vezérműtengely szabályozza, míg a benzin-levegő keverék táplálásáért két 43 milliméter torokátmérőjű, síktolattyús Keihin karburátor felel. Az új óriásenduro legnagyobb teljesítménye és forgatónyomatéka is megegyezik a Supermoto és az Adventure adataival, azonban 98 lóerős teljesítményét és 95 newtonméteres nyomatékát más-más fordulatszámon adja le.

A váz maradt a jól ismert króm-molibdén ötvözetű térhálós acélcsőváz, s a hátsó, kétkarú alumínium lengővillán sem változtatott a KTM. A White Power fordított első teleszkópvilla és a hátsó központi rugóstag ugyanakkor teljesen új és sokkal inkább a Supermoto futóművére hasonlít, a Super Enduro R azonban használati céljának megfelelően sokkal nagyobb rugóúttal rendelkezik, mint az aszfaltra termett márkatestvér. Az újdonság villaszöge megegyezik a Supermotóéval, tengelytávja pedig az Adventure méretével azonos. Nyeregmagassága az extrém terepezésnek megfelelően jóval magasabb a másik két modellénél. A fékrendszer a többi KTM-hez hasonlóan az olasz Brembótól származik, ám az első fék teljesen eltér a Supermotónál és az Adventure-nél alkalmazottól. Elöl csak egy 300 milliméteres átmérőjű tárcsa áll szolgálatban, amelyen – a Supermotóval ellentétben – a féknyereg nem radiálisan van elhelyezve.

A Super Enduro R felépítményét tekintve teljesen eltér a többi KTM-től, ami természetes is, hiszen ezt a gépet kizárólag durva terepezésre fejlesztették. A sárvédők és a hűtőidomok az egyhengeres LC4-es sorozatból származnak, az ülés formája a sportos terepezésnek megfelelően keskeny, míg a tank a minél kedvezőbb tömeg érdekében kisebb térfogatú lett. A súlycsökkentés érdekében tett változtatások megtették hatásukat, hiszen a Super Enduro lényegesen könnyebb, mint a Supermoto és az Adventure. A Super Enduro R pedig már bebizonyította, mennyire versenyképes. A világ egyik legnehezebb extrém enduro versenyén, az ausztriai Erzberg Rodeón tavaly a hatszoros enduro világbajnok, Giovanni Sala nyert egy prototípus Super Enduróval, míg idén egy immár szériagyártású 950-es Super Enduro nyergében a brit enduro-világbajnok, David Knight sem talált legyőzőre.